Az október 8-i Nyitott Műtermek Délutánja keretében téged és munkáidat is megismerhetik a látogatók az Elnök utcai műteremházban. Bemutatkozásképpen mit osztanál meg magadról?
Festőművész vagyok, aki nem a művészetéből él. 2006-ban végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő szakon. Azóta igyekszem olyan munkákat vállalni, ami valamennyire kötődik a szakmámhoz is és mellette szabadidőmben a műtermemben festek.
Többször dolgoztam restaurátorokkal, illetve díszítő-festő munkáim is voltak korábban, jelenleg pedig egyedileg készített harisnyákat festek. Volt pár olyan év az életemben, amikor nem kreatív munkával tartottam el magam, de nem szerettem, mert elég sok energiával járt és a munka után már a festészetre sem maradt energiám, ezért váltottam.
Mikor döntötted el azt, hogy festő leszel?
Nem tudom pontosan, mivel gyerekkorom óta foglalkoztatott a művészet, mint kifejezési forma. Ez annak is köszönhető, hogy a nagyapám is festőművész volt és a lakásunkban kikerülhtetlen volt De nem csak itt vettek körbe a képek, hanem sok képet láttam kiállításokon, könyvekben, albumokban. Ez már akkor, a gyerekkoromban megfertőzött és éreztem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Azt még nem tudtam pontosan, hogy festő leszek-e vagy valami más kifejezési forma érdekel, de azt tudtam, hogy művészettel szeretnék foglalkozni mindenképpen.
Pályaválasztáskor még inkább grafikus szerettem volna lenni – talán dacból, hogy ne a családi hagyományt kövessem -, de a zebegényi művésztelepen volt egy tanárom, aki megmondta, hogy szerinte festőnek kellene lennem. Ezt átgondolva rájöttem, hogy igaza van, mert számomra fontosak a színek és tényleg ez lenne számomra a megfelelő kifejezőeszköz.
Van kedvenc festőd?
Nincs kifejezetten egy, sok van.
És van-e olyan művész, akit úgy érzel, hogy hatással van most rád?
Elsősorban nem a festőművészek érdekelnek. Például nagyon fontos pillanat volt számomra, amikor találkoztam James Turrell munkásságával.
Honnan gyűjtesz inspirációt?
Mindenhonnan. Filmekből, könyvekből, interneten, kiállításokon. Igazából ez nem tudatosan működik az esetbemben, hanem utólag jövök rá a képeim vizsgálásakor, hogy bizonyos dolgokat azért festettem meg, mert akkor az a valami foglalkoztatott, de akkor, amikor éppen csinálom, azt nem tudom megmondani, hogy minek a hatására alkotok.
Hogy kezdesz hozzá egy képhez? Mi a kiindulópontod? Azt említetted, hogy ösztönösen alkotsz, a kép nincs előre eltervezve a fejedben, hanem az alkotás közben alakul, formálódik….
Egy időben használtam olyan technikát, hogy egy összegyűrt papírt befestettem és azt rányomkodtam a vászonra és ez volt a kiinduló pont, de ezt most már ezt nem csinálom, hanem egyszerűen csak elkezdem a képet. Felfestek egy színt a vászonra, vagy kikeverek egyet és egyből ezután jön egy másik szín, tehát maga a folyamat abszolút ösztönös.
A korábbi képeiden láthatóak még a figurák, emberi alakok, de az újabb képeiden csak a színek és formák dominálnak, az emberek eltűntek teljesen.
Igaz, hogy az újabb képeken nincsenek rajta figurák, de a színeken túl, vannak vonulatok, mozgási irányok a képen belül. Ez alapján építkezek, hogy ne legyen a kép egy zárt dolog, hanem hagyom, hogy valamerre kifusson. Ez az egyetlen irányelv, amit figyelembe veszek jelenleg. Ezeknél a képeknél egy kicsit olyan, mintha visszatértnék a gyerekekoromba – akkor festettem ilyen teljesen non-figuratív dolgokat, amik csak színek voltak, és foltok. Egyszerűen csak élvezem, hogy festek és hagyom, hogy az ösztöneim vezessenek.
A diplomamunkádnál volt egy homokos, murális technika, ez számomra nagyon izgalmas volt. Ezt is használod még?
Nemcsak a dilpomamunkámnál, hanem utána még elég sokáig használtam a homokot, de most elhagytam. Talán majd még visszatérek hozzá, de az utóbbi időben már nem szerettem annyira, mert kicsit keménnyé változtatja a felületet. Elveszíti a vászon a rugalmasságát valamennyire, hogyha ezt használom, és ez nem tetszett, ezért hagytam el.
A technika kiválasztásánál is az ösztöneidre hallgatsz, vagy ez inkább tudatos döntés eredménye?
Ez sokkal inkább tudatos döntés, mivel a különböző technikáknak, például a vízes bázisú, illetve az olajfestéknek is más-más a megjelenése, más a felülete és mások a színei is. Ezeket figyelembe veszem és ezek alapján választok a különböző technikák közül, hogy bizonyos helyeken mennyire szeretném mélyen vagy lazábban alkamazni a színeket, a felületeket.
Mennyi időt töltesz itt a műteremben?
Hát, ez változó. Amikor kevesebb a munkám, akkor több időt, de általában megpróbálok hetente legalább kétszer bejönni. Nyáron több időm volt, akkor majdnem minden nap bent voltam.
Élettársaddal, Sütő Róberttel – aki szintén festőművész -, közös a műtermetek. Egyszerre, egymás mellett dolgoztok?
Főleg egymás mellett dolgozunk, de egyszer festettük együtt egy közös képet édesapám születésnapjára. Ezen kívül nem dolgoztunk még együtt, és egymás munkáiba nem igazán szólunk bele, de azt észreveszem, hogy hatással van rám.
Hol találkozhatunk legközelebb a képeiddel?
Szeptember közepén nyílt egy csoportos kiállításunk a Caffart Képzőművészeti Egyesülettel Pécsett a Civil Közösségek Háza Gerbauer Galériájában, ami október 6-ig látható. Egyéni kiállításom pedig jövő év februárjában lesz a Lakásgalériában.
Köszönöm Gitta, találkozunk október 8-án a Nyitott Műtermek Délutánja eseményen!
Heckler Krisztina