Heckler Krisztina
Budapest, 2017. augusztus 16.
Új kortárs képzőművészeti negyed Újbudán – interjú a Bartók-negyed ötletgazdáival, Mátyási Péterrel és Ongjerth Dániellel
Budapest XI. kerületében érdekes kortárs közösségi építkezés zajlik, amellyel a 11. Nyitott Műtermek Délutánján részletesebben is megismerkedhettek. Ennek apropóján beszélgettem két alapító-ötletgazdával.
El tudnátok mondani pár szóban, hogy mi is az a Bartók-negyed és hogyan jött létre?
Mátyási Péter (MP): Jelenleg az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány közhasznú alapítványként működik, ez adja a szervezeti hátterét a Bartók-negyednek, mely egy kulturális-urbanisztikai projekt. Fő akcióterületünk a XI. kerületnek egy relatíve jól körülhatárolható része, amit a Budapesti Műszaki Egyetem, a Karinthy Frigyes út és a Bartók Béla út határol. Ezen a területen biztosítunk önkormányzati ingatlanokat képzőművészek, iparművészek és egyéb vizuális területen tevékenykedők részére egyénileg vagy akár csoportosan is.
Az alapító tagokkal Ongjerth Dániellel és Pap Lénárddal régebbről ismerjük már egymást, közösen kezdtünk egy olyan civil szervezet létrehozásán gondolkozni, ami kapcsolható a kultúrához, művészethez, urbanisztikához. A közösségépítés mindhármunk számára nagyon fontos, mondhatjuk azt, hogy hozott anyag.
Miért pont a XI. kerületet választottátok?
Ongjerth Dániel (OD): Sosem gondolkoztunk igazán másban. 2005 óta foglalkozom kultúraszervezéssel, elég sokat dolgoztam a VII. kerületben, de kapcsolatba kerültem más önkormányzatokkal, illetve ingatlankezelőkkel, így vannak tapasztalataim arról, hogy máshol hogy mennek a dolgok és, hogy milyen sokat jelent az itteni önkormányzat proaktív hozzáállása.
MP: A kooperáció alapját részben az adja, hogy mindannyian laktunk már itt, én még mindig itt élek, itt jártunk iskolába, dolgoztunk a környéken. Engem pályakezdőként a kerület ösztöndíjban részesített, majd az egyik barátommal közösen csináltunk egy rajziskolát, illetve rajzversenyt is szerveztünk a helyi diákoknak, tehát ez a viszony nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem évek alatt folyamatosan épült fel. Ennek köszönhetően nem ütköztünk komolyabb akadályokba, mivel korábban is sok példa volt már arra, hogy amit csinálunk, az jó a kerületnek is és több szempontból is pozitív hatása van.
OD: Te vetetted fel az önkormányzat egyik munkatársának még 2011-ben, ha jól emlékszem, egy általad szervezett rajzversenyen, hogy tervezünk egy fesztivált a Bartók Béla úton és ennek köszönhetően végül ők kerestek meg minket az együttműködéssel kapcsolatosan. Ez egy nagyon idilli helyzet.
MP: Sok esetben a szándék már megvan az önkormányzatnál, de nagyon sokszor nincs rá megfelelő kapacitás és itt jövünk a képbe mi.
Jól látom, hogy tulajdonképpen ti is szerves részei lettetek a XI. kerületi önkormányzat azon döntésének, hogy a kerület ezen részét kortárs művészeti negyeddé formálják át?
OD: A döntést az önkormányzat hozta meg 2008-ban, vagy 2009-ben, mert már akkor látszódott, hogy az Allee megnyitásával és a 4-es metró beindításával a Bartók Béla útról el fog tűnni a gyalogos forgalom, az emberek nem itt fognak vásárolni, arra ott lesz a bevásárlóközpont, a felszíni közösségi közlekedés pedig szintén átalakulóban volt. Az Önkormányzat attól tartott, hogy a Bartók Béla útra hasonló jövő várhat, mint amit a Kossuth Lajos utcán látunk. A Kulturális Városközpont program keretében olyan vállalkozások jelentek meg, amik tisztán, vagy részben kulturális szolgáltatásokat is nyújtanak, ilyen a Hadik kávéház, vagy a Kelet, Faur Zsófia galériája, vagy a K.AS. Galéria is. Ezzel a kerület már meglévő hagyományait igyekezett és igyekszik azóta is új tartalommal megtölteni. Ezek a helyek nagyon sokat segítettek abban, hogy a Bartók Béla út újra megteljen élettel.
Amit mi csinálunk, az ennek a programnak a kiegészítése. Egyrészt területileg, hiszen nem csak a Bartók Béla útról, hanem az egész környékről eltűntek a hagyományos üzletek, másrészt funkcionálisan, hiszen mi a kulturális ipar beszállítóinak: művészeknek, kreatívoknak adunk helyeket. Ők jóval kisebb befektetéssel dolgoznak, a fő értékük a tudásuk és a kreativitásuk, viszont nagyon fontos részét képzik a kulturális iparnak, és nagyon fontos funkciójuk lehet az egész környék újrapozícionálásában.
MP: Meg a lakók is észreveszik, hogy az eddig üresen álló pince-helyiségnek van új bérlője, ami számukra is jó. Gyakorlatilag 8 különböző társasházban vagyunk jelen és mind a közös képviselőkkel, mind pedig a lakókkal jó a kapcsolatunk. Ha máskor nem is, de a kapubejáróban találkozunk pár szóra, ami nagyon nagy előny ahhoz, hogy közvetlenül is meg tudjuk szólítani azokat, akik ott élnek.
Amikor a műtermemet elkezdtem használni, akkor a házban egy idős hölgy volt a közös képviselő, aki a legfelső szinten lakott. Vele beszélgettünk egy kicsit a Kulturális Városközpont stratégiáról, hogy mégis mit gondol erről, de nem igazán tudott róla, csak azt vette észre, hogy a fodrászát arrébb tették öt utcával és mivel fájt neki a lába, így ez számára problémát jelentett.
A mi helyzetünk egész más. Ennek a többközpontúságnak valóban megvan az az előnye, hogy egyszerűbben, közvetlenebbül tudjuk megszólítani a helyieket. Például az egyik társasházban a közös képviselő észrevette, hogy festők költöztek az addig üres helyiségbe és egy alkalommal levitte az unokáit is hozzájuk ismerkedni, akik egy ideig festegettek is egy kicsit.
OD: Jó lenne, ha a lakók is büszkék lennének erre, hogy itt vagyunk, meg mi is arra, hogy itt lehetünk.
A lakók hogy fogadták azt, hogy műtermek létesültek a különböző helyiségekben?
MP: Fontos megemlíteni, hogy a helyiségek nagy része szuterén és mindegyik 5, 6, vagy akár 10 éve üresen állt.
Volt olyan helyszín, ahol az első kérdés az volt, hogy “Ugye nem kocsma lesz itt?”, de alapvetően a lakók örülnek a fejleményeknek, hogy a helyek újra használatba kerülnek és többnyire tényleg érdeklődve állnak hozzá. Sehol nem tapasztaltam eddig ellenséges viselkedést.
Nyilván ehhez hozzá tatozik, hogy mi is ügyelünk arra, hogy az ingatlanokba betelepülő funkciók ne zavarják a lakókat, például ezért nem lesz műgyantázással foglalkozó műhely, mert az nagyon zavaró lenne a szaga miatt.
Mi is betartjuk a szabályokat, illetve az ingatlant használók is, így semmilyen rossz tapasztalatunk nem volt még. Az egyik ház közös képviselője még képet is vett az egyik műterem társamtól, szóval olykor még ilyen módon is támogatnak.
OD: Összefoglalva a semlegestől az abszolút pozitív hozzáállásig mindenféle van. Tehát zavarni nem zavar senkit a jelenlétünk, mivel az mindenkinek jobb, hogyha nem áll üresen a helyiség.
MP: Az is hozzátartozik persze, hogy azzal, hogy használjuk a helyiséget meg is őrizzük az állagát, sőt fejlesztjük is a lehetőségeinkhez képest, ezáltal az ingatlan is korszerűsödik, ami közös érdeke mindenkinek.
Milyen programokat szerveztek a közeljövőben?
OD: Most lesz októberben a Nyitott Műtermek Délutánja, ami mindenképpen nagyon fontos számunkra. Az érdeklődők egyénileg, vagy akár vezetett túra keretén belül is megismerhetik a negyedben alkotó művészeket.
Emellett lassan már 3 éve csinálunk kortárs helyi programokat, mint például gyerekeknek workshopokat, délutáni táborokat, karácsonyi vásárt, gyereknapokat, különféle eseményeket.
MP: A tevékenységünkből fakadóan lényegében van egy művész-adatbázisunk, akik mozgósíthatók. Szerencsére nagyon szerves együttműködés jellemzi a csapatunkat, aminek része lehet adott esetben egy workshop – például a keramikusok kerámia-workshopot tartottak a tavalyi gyereknapon-, egy dekorációs feladat – nagyméretű habbetűk dekorálását terveztük és kiviteleztük-, de része lehet egy-egy kiállítás is – tavaly a Karinthy Szalonban két kiállításunk is volt, ebből az egyik a Bartók Negyedben dolgozó művészeket mutatta be, a másik pedig egy hazánkban élő külföldi művészt állított párhuzamba egy itt élő és dolgozó művésszel. Rengeteg lehetőség van.
OD: Itt a negyed galériájában, a Kende utcában a következő kiállítást a Change Change, azaz Ember Sári és Bruno Baptistelli szervezésében lesz egy pop-up kiállítás a szeptember 16-17-i hétvégén. Ők Germano Dushát, egy brazil kurátort hívtak meg, hogy állítson össze egy anyagot ottani művészek munkáiból. Szeptember 29-én, az OFF Biennálé keretében Hidas Juditnak és Szász Lillának lesz látható a tiszakécskei gyilkossággal foglalkozó kiállításuk.
MP: Vannak továbbá olyan tereink is, amelyek nincsenek állandó használatban, azok is sok lehetőséget rejtenek magukban. Az egyik ilyen helyszín a Bercsényi utcában szintén az Off Biennálé egyik pop-up helyszíne lesz, ott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakjának egy projektje kerül bemutatásra, amiben a diákok és a tanáruk, Sugár János együtt dolgoztak.
Hogyan választjátok ki a kiállító művészeket, illetve a bérlőiteket?
OD: A galériának szeretnénk egy határozott arculatot adni, de ezen még dolgozunk. Egyelőre a művészek nyomására nyitottuk meg a kiállítóteret, de ez egybe vágott az eredeti elképzeléseinkkel. Nagyon jó projektekkel kerestek meg bennünket – jelenleg most ez a helyzet van. Ezt szeretnénk majd a jövőben átformálni és a továbbiakban mi keresnénk meg a galéria arculatához illeszkedő művészeket, és projekteket, de erről még nem szeretnék többet mondani.
A műtermekbe nem egy kurált koncepció alapján kerültek a művészek, néhány héttel az első helyek beindulása után én elköltöztem Berlinbe. Ott inkább az volt a fő szempont, hogy az adott hellyel, helyszínnel tudjon kooperálni, illetve az adott helyszínt már bérlő művészekkel együtt tudjon működni, ne zavarják egymást.
Emellett folyamatosan gondolkodunk azon, hogy hogyan lehetne a lehetőségeinket a lehető legjobban kihasználni, mik azok a területek, amiknek a fejlesztésére a legnagyobb szükség van ma Budapesten.
Említettétek, hogy lesz egy rezidens programotok is. Ez jelenleg hogy áll?
OD: Szeptemberben szeretnénk a Visegrádi Alaphoz pályázni, hogy egy művészt 3 hónapra vendégül láthassunk. Jelenleg egy amerikai művész Mark von Rosenstiel dolgozik a műteremben és őszre tervezzük a váltást. Ha a pályázat sikeres lesz, akkor a visegrádi országokból jön hozzánk valaki, de még nem tudok ezzel kapcsolatban konkrétumot mondani. Hosszabb távon azt tervezzük, hogy a Kende utcai galériához kapcsolódó műtermet külföldi alkotóknak biztosítjuk. Ezzel egy egészen másik perspektívába kerülhet a projekt.
Ez a program egy kicsit betekintést ad abba is, hogy nem csak a kerületben tervezitek a jövőt.
OD: Igen, szeretnénk ezt nemzetközi perspektívába helyezni, de ez még nagyon a jövő zenéje. Nagy fába vágtuk a fejszénket, és még keressük az együttműködőket, a funkciókat, a működéshez megfelelő struktúrát.
A kerületben lévő egyetemekkel kapcsolatban vannak terveitek?
OD: Igen, vannak együttműködések jelenleg is. A BME építész karán tanított Lakner Antal, amikor a Téreltérítés Munkacsoporttal beköltöztek hozzánk. Az Építész Kar szakkollégiumával, az ELTE szociológia tanszékével is beszélgettünk a közös munka lehetőségéről, illetve most, hogy a bővülés és felújítás miatt a MOME is a kerületbe költözött, velük is szeretnénk kialakítani valamilyen együttműködést.
Októberben a Nyitott Műtermek Délutánjával közösen vezetett túrán, vagy akár egyénileg is látogathatók lesznek a Bartók Negyed műtermei és galériája. A programról részletes információ itt található.