Nyitott Műtermi Teadélután Ezer Ákos festőművésszel – 2015/03/01

Posted on Posted in programok, Teadélután

A programsorozat következő állomásaként Ezer Ákos festőművésszel ismerkedünk meg

2015. március 1-jén, vasárnap délután 15 órától.

Ezer Ákos így vall magáról:
Célomként jelöltem ki, hogy miközben festek, akkor arra figyeljek oda, amit csak a festészet tud. A festmény olyan legyen, ami csak a festészetre jellemző. Ha ezt az állítást a megfordítom: számomra a kép az, amit nem adhat vissza más médium vagy reprodukció. Ez számomra fontos szemléletmódbeli változást jelentett. Eddig sokszor próbáltam a valóság látszatát visszaadni az utcákon, múzeumokban készített fényképek felhasználásával, emberek, háttérrészletek lemásolásával. Az eddigi igényeim jelentősége egy csapásra megkérdőjeleződött. Nyilvánvalóvá vált az, hogy tulajdonképpen más képi forrásból vett idézetekkel dolgoztam, és ez inkább jelent akadályt, mint megoldást. Ezzel együtt rájöttem arra is, hogy a festmények felületének megdolgozása, amivel azelőtt nem feltétlenül foglalkoztam, közvetlen hatást fejt ki a nézőre, és ugyanolyan fontos eszköze a festészetnek, mint a kompozíció, téma vagy szín. Olyan képeket fogok festeni, amit én is látni/nézni akarok. Ez a rendezői elv. Hogy mi lesz a képen, az mellékes. Bármire kíváncsi vagyok.

EzerAkos_3

A munkáimat spontán gesztusokkal kezdem, ami a vászon felületének megismerésére és aláfestéséként a megdolgozandó felület építésére szolgál. Úgymond belakom a kép terét. A folyamat asszociációkkal folytatódik, ahol eldől a cselekmény színtere. Ehhez nem használok fotót, és vázlatot is csak ritkán. A festési folyamatot egyfajta játékként fogom fel, melyben a festésmódok, festői szerepek váltogatásán van a hangsúly. Egy kép azért nem egynemű, mert sosem gondolom ugyanazt a rajta szereplő elemekről. A választásom önkényes, szubjektív: azt festem le, amit kedvem tart. Ezek az elemek vissza is térhetnek, akár kisebb változtatásokkal vagy más környezetben. A kép a vásznon alakul és készül el. A képek elemeinek, szimbólumrendszerének bővítésével nem kizárok, hanem befogadok. Különböző festésmódok beemelésével és használatával saját képi ízlésemet közvetítem, és nem
kívánom magam stiláris keretek közé zárni. A festmények egysége saját mozdulataimra adott válaszreakciók során alakul ki. A történeteim szándékosan nem lezártak, inkább egy állapotot vagy gondolkodási folyamatot rögzítenek.

EzerAkos_1

Az emlékezés festészet. És fordítva. Az én történeteim szereplői cselekvésükkel azokat a gyökereket keresik, amit a művészet, és azon belül a festészet hagyott rájuk. Mozdulataikkal saját múltjukra is reflektálnak, és szilárdulnak meg jelenükben. A környezetük akár egy szövet, aminek kusza szálai az elrendeződésre várnak. Minden ecsetvonás, szín és forma a már létezőt hívja segítségül saját maga megszületéséhez. A festészeten belüli immanens tartalmak ábrázolása állandóságot, önmagában kiteljesedést okoz. Lélegzetvételhez hasonló és csak saját létét szolgálja. Nem akar más helyébe lépni, ezáltal saját helyén sem lép fel hiány.

 

Az esemény képekben: