Régi ipari épületekbe, klasszikus atelier-kbe is várták a közönséget
Az iparcsarnokokban, hajdani gyárépületekben, padlásműtermekben termő kortárs művészet világába pillanthattunk be a minap, amikor is hat kollektív és négy egyéni műhely nyílt meg az érdeklődők előtt. A Nyitott Műtermek Délutánját egy művelődésszervező, Bérczi Linda ötlete alapján, Nyitrai Anna artmenedzser és Kiss Tamás közgazdász segítségével először rendezték meg Budapesten. Támogatás nélkül. Azzal a céllal, hogy ismerjük meg kortársainkat, mehessünk közel az alkotókhoz, lehessen beszélgetni velük motivációikról, gondjaikról, örömeikről. Hogy lássuk: nem harap a képzőművész.
Csordás Lajos | Népszabadság | 2012. október 16.
Az Art Factoryt egy elhagyott gyárban alapította az amerikai Dianne C. Brown hat évvel ezelőtt
Népszabadság – Kurucz Árpád
Természetesen lehetetlen volt végigjárni a tíz helyszínt kettőtől hétig. Mi például az Amadeus-házban kezdtük, ahol hat festőművész és öt szobrász alkot, és időnk nagy részét itt töltöttük el, mert minden szobában találtunk valami szóra érdemeset, szellemeset, fantasztikusat. Ez a régi, ipari épület Óbudán, a Veder utcában valaha harisnyagyár volt, és a pályakezdő művészeket támogató Amadeus Alapítvány jóvoltából alakították alkotóhellyé, ahová pályázati úton lehet bekerülni három évre. A 2007-ben nyílt AmA első turnusa már kirepült, most a második ciklus művészei alkotnak itt, de vannak maradók is, mint például a szobrász Rabóczky Judit vagy a festő Szabó Franciska. Minden szobát egy vagy két művész lakik. Van, aki fával, más fémmel, kővel, festékkel és vászonnal dolgozik.
Rabóczky kábelfigurái kiszöktek az előtérbe is, nem fértek el a kis műhelyszobában. Feles, háromnegyedes életnagyságú kábelemberei hasonlatosak a Budapesten is kiállított emberi testpreparátumokhoz, de az izomkötegek itt színes huzalok. A kamaszosan vagány művésznő pufimellényben és vastag, kötött sapkában magyarázza kíváncsi vendégeinek ötleteit, figuráit. Szobája tele kísérletekkel. Sima drótból tekert, hajlítgatott kisplasztikák, melyek olyanok, mintha a térbe firkálta volna őket. Eldobott, rozsdás bicikliláncból készített sziluettek. Csupa varrat hegesztett szobrok. Fémlemezből, átégetéssel készült, ikonszerű portrék. Névjegye is ilyen égetett kis fémlap.
Egyszercsak betoppan az ajtón Kiss Tibi a Quimbiből. Judit régi ismerőse, gondolom. Helló-helló. Jött megnézni a barátnőjével, mit csinálnak itt kinn a kortársak. Mi rezeg a levegőben? Tibor barátnőjének kerekedő pocakját látva Rabóczky Judit mindjárt egy hegesztett macskaszobrot vesz le a polcról, egy vemhes cicát ábrázol, épp mostanában csinálta egy óvodásrajz alapján. Véletlen ez, vagy megérzés?
Továbbsétálunk más műtermekbe. Szabó Franciskánál átpakoljuk a műterem sarkába állított festményeket. Bergmanni csendességű képek: üres szobák csendjei, melyekben a bevetülő fény az esemény. És furcsa ihletek némely képen: élénkkék szemeteszsákok, egymásra pakolt doboztestek mint festői tárgyak. Franciska nagy kompozícióra készül, egy rajzórát fog megjeleníteni egész falat betöltő méretben: tanítványait a „kisképzőben”. Valamit szeretne elmondani ezzel a rajzolás jelenkori értelméről.
Kárpáthegyi István szobájában papírkollázsokra csodálkozunk rá. A VIII. kerület sűrűjében élő, és óvodai rajztanítással is foglalkozó fiatalember vidáman mesél az óvodásrajzok zsenialitásáról. A falakon ovisokról készülő sorozatának vázlatai, de keményebb képek is: egy remek kollázs a „nyócker” kutyasétáltatóiról, egy másik festmény az olajos pocsolyákban boldogan fürdő galambokról, és a sarokba rejtve egy profán ikon az Isten Bárányát szülő anyáról.
Hajas Katinkát a kövek belső élete, a kőben szivárgó nedvesség ihlette meg. Malomkő-tisztaságú formákat alkot kemény kőből. Japánosan egyszerű alkotásai többnyire kutak, csepegők, haikuérzékenységű üzenetekkel. Többen megkérdezik tőle, hogy törékeny nő létére nem túl nehéz-e a kővel bánnia. És mindenkit megnyugtat: ma már olyan eszközök vannak, hogy nem.
Benéztünk még egy lányszobába és egy fiúszobába is. Az egyikben Bárdosi Katinka és Kusnyár Eveline festő, a másikban Horváth Csaba Árpád és Hack Ferenc szobrász alkot. Kíváncsiskodunk Eveline nyulas portréiról és festék-visszavakarásos technikával készült, „kopott” felhőiről, akárcsak Katinka gumicukor mackóiról, Párizs-álmairól. A fiúk nincsenek itthon, így csak idegenvezetéssel nézhetjük meg Ferenc gurulószék-motívumokat felhasználó páncéldobozait és Csaba Árpád most elkészült mellszobrát, az Ideális politikust, amely századunk népszerű magyar államférfiainak vonásaiból lett összegyúrva. A biztonság kedvéért megkérdezzük: az asztalon lévő koponyák egyike nem Kádár koponyája-e véletlenül?
Maradt még idő átugrani a Duna túloldalára, a Váci út egyik gyárcsarnokában berendezett Art Factoryba is, amelyet egy amerikai hölgy, Dianne C. Brown alapított 2006-ban. Fantáziát látott a magyar kortárs művészetben, és a hatalmas csarnokba meghívott öt fiatal festőt: Herman Leventét, Bodoni Zsoltot, Kucsora Mártát, Juhász Dórát és Szász Sándort. Ez egy igazi loftműterem, hatalmas beltérrel, a falakon még a gyári használat nyomaival, fűtés nélkül. Itt csak laza paravánokkal van elválasztva egymástól az alkotók magánterritóriuma. Minden fach tele izgalommal: Hermannál rozsdás hajóroncsok képei, Kucsoránál a fröccsenő víz kompozíciói, Szásznál egy képzeletbeli ipari táj víziói, Juhásznál színkísérletek. Ez a tér hatalmas szabadságot ad, ezért sokan vágynak ide. Nemsokára vendégművészeket is fogadnak, állítólag egy igazi világsztár is jön, Justin Mortimer személyében.
A magánműtermek közül Szanyi Péter Ráth György utcai padlásműhelyébe pillantottunk be, és szomorúan konstatáltuk, hogy a sokak által szeretett A Pál utcai fiúk-kompozíció óta nem kapott nagyobb megbízást, bár több pályázatot is nyert. Most épp egy betlehemi jeleneten dolgozik a III. kerület számára.
A műtermek délutánjának leglátogatottabb helyszíne szintén egy magánműterem volt, tudtuk meg a szervezőktől: Kiss Márta Eötvös utcai lakása, ahol közel százötven látogatót regisztráltak. Összességében pedig mintegy nyolcszáz látogatást jegyeztek fel a tíz helyszínen, amit az ötletgazda jó eredménynek tart, és jövőre húsz helyet szeretne bevonni a programba. Ebben a művészek is támogatják, akik estére nagyon elfáradtak ugyan, de állítólag élvezték.