Az Art Quarter Budapest indusztriális épületéhez érkezve egy bika szobra köszönt minket az egyik ablakból. A lépcsősoron felfelé haladva a a magyar kortárs képzőművészet világhírűvé tételét inspiráló felirattal találkozunk.
Egy gyárépület galériával, irodával és felfedezésre váró alkotóterekkel.
Richter Zsuzsa festőnővel saját műtermében beszélgettünk.
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy képzőművész leszel?
Nekem ez korán jött, sosem volt kérdés. Mindig sokat rajzoltam. Egész kis koromtól kezdve szeretem a színeket, emlékszem, egyszer otthon maradtam egyedül, átrendeztem a szobánkban a könyvespolcot, hogy a könyvgerincek a szivárvány színei szerint legyenek sorban. Nagy lett a felfordulás, ami nem illett bele a skálába, vagy esetleg mintás volt a gerince, abból a lakás különböző pontjain lédig kupac épült. A szüleim frászt kaptak. Vissza kellett pakolnom. Nagyon rosszul esett.
Hogyan fogadták a kreativitásodat?
A környezetemtől támogatást és kritikát is kaptam.
A rendhagyó társítások más munkádban is visszaköszönnek. Például az ominózus kutyák miért lettek kék színűek? A nézőknek ez egy érdekes párosítás.
Azért, mert egyértelműen kék színűek. A legfurcsább kutyaélményem a weimari vizsla. Ennek a fajtának behatárolhatatlan, fényfüggő színe van. Megpróbáltam megfogalmazni, de lehetetlen volt. Amivel meg lehet fogni, egy sárgás-zöldes-lilás árnyalat, aminek az összhatása végül indigókékben nyilvánult meg.
A színeken kívül mi az, ami megihlet téged?
A fény és az emberek. Több síkon dolgozom egyszerre, most újra előkerül az ember és a város témaköre. Központi kérdésem, hogy az ember milyen nyomokat hagy maga után. Hogyan alakítja a kultúrát, s hogyan tud együtt élni az általa létrehozott közeggel. Ez a téma elég specifikus. Míg munkáimnak szoros köze van a hétköznapi életemhez, az is érdekel, hogy hogyan alakul ez mint civilizációs jelenség.
A Nyitott Műtermek alkalmával milyen jó élmény maradt meg benned?
Összességében klassz volt. Más, mint egy kiállításon találkozni a közönséggel, mivel ez egy hosszú időtartamú esemény, ami próbára teszi az embert. Egy galériában kötetlenebb a találkozó és más a program, itt viszont számos olyan visszajelzést is kaptam a képeimre, amilyenre nem számítottam.
Ha lenne egy “Nyitott Műtermek” című képed, mi szerepelne rajta?
Többes számban hangzik a kérdés, most ezt csak a saját közegemre vonatkoztatnám. Plakátot terveznék. Grafikában gondolkodva olyan eszközt keresnék, amely megfogja ennek a helyzetnek az intimitását. Egy ilyen program alkalmával nagyon sok ismeretlen ember látogat el ide a saját, szűk környezetünkbe. Ez az a hely, ahol akár egy szál ingben mászkálunk, alszunk, csináljuk a dolgunkat. Paradox megjelenítéssel próbálkoznék, amiben benne foglaltatik az intim közeg, s emellett helyet kap a nyilvánosság is.
Mivel foglalkozol aktuálisan?
Ezt általában a pillanatnyi környezetem befolyásolja. Most a tizenhetedik lakóhelyemen élek, tipikus magas házas környezetben egy városszéli lakótelepen. Megfigyeltem, hogy ezeken – a periférián elterülő – helyeken sok az „ottfelejtett” tárgy, amelyek relikviáknak is nevezhetők, bár már elvesztették eredeti jelentésüket. Sok fotót, rajzokat készítek róluk, és igyekszem ezeknek az elemeknek, felületeknek funkciót adni azzal, hogy festek rájuk, vagy kép formájában dolgozom fel őket. Ennek kapcsán több kérdés merül fel bennem: Mire jó egy műtárgy? Kell-e, hogy legyen-e funkciója? Egy festmény mitől válik dekorációs eszközzé? Miben foglaltatik a többletérték és mitől hordozza ezt egy kép?
Ezzel párhuzamosan éppen egy Pallasz Athénet festettem egy műkereskedelemben forgalomban levő tárgy alapján. Ő az igazságot képviseli, de nincs szája, vagy nem látszik.
Vannak korszakaid?
Régebben sokat foglalkoztam különböző anyagkísérletekkel, ezek inkább meditatív munkák voltak. Foglalkoztat a vallás témája, ezen belül többek között a keresztény kultúrkör, ami eddig finoman ironizáló, absztrakt irányba tartó képeken jelent meg. Az újabb munkáimon már gyakrabban jönnek elő rajzi elemek és fotókat is használok. Azt hiszem, hogy igen, ez az előzőhöz képest már lehet egy másik korszak.
A szabadidődet mivel töltöd?
Mit nevezünk szabadidőnek? Olvasok, mosogatok, biciklizem. Szívesen kertészkednék.
Kutya vagy macska?
Nos, az előzőek fényében, szerinted?
Sör vagy bor?
Inkább bor.
Igen vagy nem?
A nemből még annyira kell javítanom az átlagomon, hogy igen.
Szív vagy ész?
Szívész, mint foglalkozás? Ez olyan mintha azt kérdeznéd, hogy nappal vagy éjszaka.
Ha két művész közül kellene választani, akkor Dali vagy Van Gogh?
Van Gogh.
Bérczi Linda