Henrik szórakozottan zsebre vágta Ozirisz földi maradványait, és bement, hogy indulás előtt elővegye nagyanyjának a mélyhűtőből az aznapra félretett csirkecombot. Előtte azért még került egyet a fészer felé, és a nejlonzacskóba csavart tetemet betette a fészer ajtaja mellett álló, hatalmas fagyasztóba a többi közé.
Két-három éve kezdett el állatokkal dolgozni, miután még az iparművészeti egyetem utolsó évében elvégzett egy taxidermista tanfolyamot. Mivel a belvárosi lakásában erre nem volt lehetőség, főleg itt dolgozott a nagyanyjánál, aki örült, hogy annyi év után újra rendszeresen láthatja az unokáját. Néha, mint most is, megtörtént, hogy nála aludt. …

„Bizony nagyon sokat nagyon sokat kell elvenni egy képből hogy ne legyen üres” – mondta a festő rekedten kicsi köhögések köhécselések s apró hamiskodó hunyorgatások kíséretében s közben százezer

A műterem kopott, öreg falán Reám nevet száz ismeretlen ember. Ez gyermek itt, az már nincs is talán, Ez pocsolya, az kristálylelkű tenger. Reám nevetnek bágyadtan, vígan S az én arcomat mosolyogják össze. Ez engem álmodik álmaiban, Az engem átkoz, hogy szívét fürössze. S én […]