Ezer Ákossal a LAOS műteremházban beszélgettem egy napfényes nyári délutánon hatásokról, utazásról, a nagy fehér vászon elrettentő erejéről.
Hogyan döntötted el, hogy művész leszel?
Ez nem egy konkrét döntés volt, hanem egy folyamat. Kisgyermek korom óta rajzoltam és a gimnáziumi rajztanár támogatott abban, hogy a pécsi ifjúsági házban rendszeresen portrét, kockológiát és aktot rajzoljak, ezzel elindult a klasszikus festészeti tanulmányom.
Eleinte az animáció, tervezőgrafika, valamint a design és művészetelmélet vonalon gondolkoztam – természetesen grafikával és festészettel egyetemben, aztán letisztult, hogy a festékhasználat áll hozzám legközelebb és jelentkeztem a Képzőművészeti Egyetemre.
Van a családodban művész?
Nincs képzőművészettel foglalkozó a családban. Nagypapám érdeklődött a festészet iránt, de az akkori körülmények miatt nem tehette meg, hogy munka helyett festészetet tanuljon.
Van valaki aki nagy hatással volt rád, vagy a műveidre?
Korszakonként változóan, igen. Az első kiállítás, ami nagy hatással volt rám, az a Kogartban látott Csernus kiállítás volt. Megfogott, hogy milyen grandiózus műveket lehet olajfestékkel, vásznon készíteni. Aztán a Britt iskola, Francis Bacon tett rám nagy benyomást, az egyetem alatt fogott meg és mélyültem el David Hockney műveiben, Ronald B. Kitaj nagy szabadságérzetet adott a festészettel kapcsolatban.
Most épp van kedvenc kortárs képzőművészed, akit figyelsz?
Vannak, de úgy gondolom, hogy távolságot kell tartani azért, hogy az ember a saját munkájára tudjon figyelni és ezt tudatosan tartom is. Nem engedhetem meg magamnak, hogy legyen kedvenc. Inkább azt figyelem, hogy milyen olyan technikák vannak, amelyek jót tehetnek a képemnek. A részletekre fokuszálok, nem az egészre.
Hány képet festettél eddig életedben? Van olyan festményed, amitől soha sem válnál meg?
Olyan 100-150 darab lehet. Volt egy időszak, amikor átfestettem a képeimet, mert nagyobb szükségem volt a vásznakra, mint a rajta lévő képre. Olyan képem nincs amitől nem válnék meg. Nem ragaszkodom egyikhez sem, de mindig kell egy kis idő mire el tudom engedni, utánna inkább a kép utóélete érdekel.
Milyen alkotói fázisaid vannak? Van ezek között kedvenc?
Általában nem készítek vázlatokat, de nagyon szeretek akvarellel skiccelni. Ezeket viszont nem szoktam felhasználni a festményekhez, inkább a pillanyatni benyomás és a hangulat rögzítése az, ami ilyenkor fontos.
Az első fázist nagyon szeretem, amikor az üres vásznat absztrakt felületté alakítom. Ilyenkor még egyáltalán nem tudom, hogy mi lesz a kép témája, ez csak arra szolgál, hogy ne féljek a nagy fehér felülettől – ami elrettentő tud lenni, amikor az embernek még ötlete sincs. Ilyenkor nagy mennyiségű festékkel színes alapot készítek a vászonra, ezek mostanában sávok, de lehetenek expresszív foltok is, melyek abban segítenek, hogy asszociáciáljak egy térre, figurára, vagy a következő képem cselekményére.
Ezek szerint amikor eléd kerül a fehér vászon, akkor még képlékeny az egész mű?
Igen, teljesen. Ez azért fontos, mert nem tudhatom előre, hogy mikor 1-2 hét múlva eljutok a figura kialakításához, még mindig ugyanazt szeretném e, akkor is tart e a kezdeti érzés.
Az alap elkészült. Mi történik ezután?
Az alap színei és a rajta lévő formák befolyásolnak, adnak egy hangulatot. Van, hogy a figura kerül fel először a vászonra és utána dolgozom ki hozzá a környezetet, és van, hogy az absztrakt felületet környezetté alakítom, és az mozdít tovább. Folyamatában alakul a kép és mindig csak egy döntést hozok meg.
Mennyi idő alatt készül el egy kép általában?
Ez változó. A legutóbbi képemet 3 hét alatt festettem meg, de előfordul, hogy 2 hónapig is foglalkozom egy festménnyel. Attól függ, hogy mennyire tudom befejezettnek tekinteni. Ha gyorsan sikerül azt megvalósítanom, amit éppen akkor kigondolok, akkor abba tudom hagyni, ha nem, akkor képes vagyok 4-szer, 5-ször is átfesteni.
Párhuzamosan dolgozol több képen ezek szerint.
Igen, általában. Valamint kis képeket is készítek a nagyok mellé, mert nehéz belőni, hogy a nagy vászon mennyi festéket vesz fel. Mindig szükség van ugyanolyan színekre, vagy ugyonolyan állagú anyagokra és ezeket kis vászonra kenem fel, illetve ezt használom palettaként is. Majd amikor a kisvászon telítődik, erre is megfestem a képet.
Ha visszamehetnél az időben, melyik művésztársasághoz csatlakoznál?
Legszívesebben megismerném az összeset és utána döntenék.
Szeretném az expresszionistákat ismerni, Noldeval beszélgetni, jó volna a brit iskolával megismerkedni, illetve a 70-es évek berlini újfestészet képviselőivel, a Heftige Malerei csoporttal is szívesen beszélgetnék.
Ha nem képzőművész lennél, akkor mivel foglakoznál szívesen?
Animáció, 3D grafika. Most is foglalkozom 3D grafikával, de számomra leginkább anyagi forrás, nem tekintek rá művészetként.
Mi az ami kikapcsol?
Utazni nagyon szeretek. Viszont nem annyira a klasszikus turistáskodást kedvelem, mindinkább megismerni más ország hétköznapjait, úgy eltölteni ott időt, mintha helyi lakos lennék.
Ha lehetne egy szuperképességed, akkor mit választanál?
Azt, hogy nagyon gyorsan ki tudjam mosni az ecseteimet. Sok és nagy ecseteket használok, hosszú időt vesz igénybe kitisztítani őket és számomra ez a leglehangolóbb része a festészeti munkának.
Hova látnád legszívesebben a képeidet?
Egy helyet nem tudnék kiemelni. Talán az töltene el a legnagyobb boldogsággal, ha jönne valaki és azt mondaná, hogy szeretné kitenni a képemet egy nagyobb kortárs művészeti múzeumban. Mindenképp múzeumi környezetben látnám szívesen a képeimet.
Ha bárhova elutazhatnál tanulmányútra hová mennél el legszívesebben?
Japánba. Kíváncsi vagyok a japán kultúrára, nagyon tetszik az a minimalizmus amiben ők élnek, a lakókörnyezet, az autók, a tárgyi eszközeik. Kíváncsi vagyok művészeti és kulináris különbségekre és hogy milyen vízuális élmények érnének.
Mi a legkedvesebb emléked a Nyitott Műtermek kapcsán?
Az egész miliőjét szeretem. A legkedvesebb emlékem pedig az, amikor ide, a LAOS-ba legalább 150 ember jött el a megnyitóra és megnézni a műtermeket. Felemelő érzés volt, hogy ilyen nagy érdeklődés van a munkánk iránt, hogy ennyi embert mozgat meg ez az esemény.
Kutya vagy macska?
Kutya
Sör vagy bor?
Kézműves Kraft sörök.
Fekete vagy fehér?
Középszürke
Igen vagy nem?
Inkább igen
Szív vagy ész?
Ész
(az interjút készítette: Bérczi Linda)