“Ha kortárs művész akarok lenni…” – interjú Tóth Márton Emil szobrásszal

Posted on Posted in interjúk művészekkel

Gondoltál már arra, hogy parfümhöz is lehet szobrot készíteni? És, hogy hogyan lehet racionálisan átgondolt műalkotást létrehozni? Egy szobrász akitől nem áll messze a táncművészet sem, és akár jazz trombitás is lenne: ezúttal Tóth Márton Emilt kérdeztük

Hogyan indultál el a művészpályán?
Régóta tudtam, hogy képzőművészettel szeretnék foglalkozni.

Ha megfigyeljük a szobraidat, egyből szembe tűnik hogy nem klasszikus alapanyagokat: követ, fát vagy bronzot használsz. Nálad valami mást látunk.
A szobrászat ma már sokkal kiterjettebb. Az anyaghasználattal kapcsolatos választások tudatosak. Általában elég hosszú idő, mire kitalálok valamit, igyekszem A-tól Z-ig végiggondolni, hogy mi része a szobornak és mi sallang. Sokszor „kész” dolgokkal, tömegtermelésből kikerülő árucikkekkel dolgozom, főleg az utóbbi időben, mióta elkezdtem mobil szobrokkal is foglalkozni. Kerülöm a nemes anyagokat, mert ezekhez azonnal túlmisztifikált képzeteket társítunk, amelyek elvonhatják a figyelmet a munkáról és annak tényleges üzenetéről. Úgy vélem, ha az alkotásaimhoz olyan hordozókat használok, amelyek szorosan kapcsolhatóak az adott mű mondanivalójához vagy témájához, ezenkívül a mindennapi életünkhöz, akkor a végeredmény sokkal elemibb hatást gyakorolhat a befogadóra. Azt gondolom, ha kortárs művész akarok lenni, akkor kortárs módon kell megalkotnom a munkáimat. Nem kedvelem a művészekkel és az alkotással kapcsolatos romantikus elképzeléseket. Saját munkáim létrehozását szívesebben nevezem gyártásnak, ami egy általam tervezett ütemterv alapján folyik.

Van határozott koncepciód, amire felfűzöd ezeket?
Változó, hogy a koncepció van meg előbb, vagy maga a megjelenés, a vízió, vagy egy kép. De minden esetben kell egy kiforrott elképzelés, ha az ember tárgyakat hoz létre, mert azok bizonyos ideig a környezetében lesznek. Csak úgy valamit nem dobhatunk bele a világba. Teljes mértékig vállalni kell azt, amit létrehozunk.

tothmartonemil

Mennyi időbe telik, amíg megjelenik a fejedben a mű és amíg kivitelezed azt?
Ez változó. Azt vettem észre, hogy van, amikor nagyon gyors, skiccszerű és egyből erős dolog valósul meg, de ami inkább jellemző rám, az ennek a totális ellentéte. Hónapokig tartó vázlatozás, kutatás a megfelelő alapanyagok után, vívódás és küszködés. Ez a mobilszobroknál hatványozottan igaz. A szobraimnál nem az számít, hogy mikor érik el a számomra véglegesnek tekinthető állapotot. Az a fontos, hogy addig dolgozom rajtuk, amíg ez meg nem történik.

Most mi az, ami foglalkoztat?
Mindig foglalkoztat valami, akár több dolog is fut folyamatosan egymás mellett. Jelenleg egy régebbi munkámat építem újjá, majdnem a nulláról, egy nagyméretű, mobil szoborról van szó.

Volt már olyan munkád, amelyet megsemmisítettél?
Az ötleteim megvalósításával elég óvatos vagyok, ha egy koncepcióban nem működik valami, inkább várok vele, szóval nem volt még ilyen.

Könnyebb, amikor egy kiállításra megadott szempont szerint, megadott témára kell dolgozni?
Jó dolognak tartom, ha adott a téma. Nemrég volt ilyen, a Várfok Galéria kért fel, hogy vegyek részt az Eau de Couleurs című kiállításán. Zólomyi Zsolt parfümőr munkáira, egyik parfümsorozatára kellett reflektálni. Nehezebb így dolgozni de egy kiállítás szempontjából hasznos, mert garantált a műtárgyak közötti szoros összhang

toth_marton_teheralatt-copy

Van más művészeti ág, ami foglalkoztat?
Inspiráció szempontjából mindenképpen, például az irodalom. Talán az a legerősebb, abból tudok leginkább építkezni, de nyitott vagyok másra is. Pár hónapja nyertem egy ösztöndíjat és részt vehettem a Műhely Alapítvány által indított Az ismeretlen kutatása címet viselő alkotóműhely programjában. Ezt eredetileg táncosok pályázhatták meg, olyan személlyel, illetve személyekkel kellett együttműködni, aki, illetve akik nem lehetnek előadóművészek. A kiírást később más művészeti ágban tevékenykedő alkotók számára is elérhetővé tették, de az alap megmaradt, miszerint mozgással kell foglalkozni. Én és két alkotótársam, Lányi Júlia táncművész és Fillér Máté intermédia művész a veszteséges adattömörítéssel foglalkoztunk. A végeredmény egy performansz, amely a Lossy Compression címet viseli.

Mi lennél, ha nem képzőművészettel foglalkoznál?
Jazz trombitás, de hogy miért, az jó kérdés!

A szabadidődben mivel foglalkozol?
Nincs sok szabadidőm, mert egy étteremben dolgozom. Pályakezdő művészként így tudom biztosítani a mindennapokhoz szükséges anyagi feltételeket. Két dolog van, amit szeretek: utazni és a hozzám közel állókkal együtt lenni.

Milyennek tartod a Nyitott Műtermek Délutánja programját?
A kezdeményezés szimpatikus, ez egy fontos gesztus a közönség felé.

Könyv vagy internet?
Könyv.
Vonat vagy bicikli?
Bicikli.
Város vagy vidék?
Vidék.
Hegy vagy víz?
Nem tudom.
Oszlopsor vagy felhőkarcoló?
Felhőkarcoló.

Bérczi Linda